Ma van 2010. szeptember 5-e, pontosan 5 évvel ezelőtt ezen a napon érkeztem Hollndiába. Ezen a napon kezdődött el életem nagy kalandja, s ez a blog többé-kevésbé beszámolt róla. Állitólag még olvasták is páran :)

Már jó ideje nem irom ezt a blogot elvégre Hollandiának már lassan 11 hónapja vége, az önkéntesség maradt, jött hozzá a társdalm felelősségvállalás meg az egyéni tudatosság és talán még a világmegváltás (!) is.

Nagyon sok minden kimaradt ebből a blogból, vagy nem volt időm vagy kedvem irni terveztem hogy majd utólag leirom őket, de nem most és nem itt.

 S a legfontosabb, hogy megtaláltam a Királylányt nem Hollandiában, hanem itt Pesten, a franc gondolta, hogy olyan messze kell mennem, hogy aztán itt találjak meg az igayit, de most megvan és már nem engedem :)

Ő is élt Hollandiában :)

Részemről ennyi, a külföldi kalandok kipipálva, most valami má jön, nem állitom, hogy nem megyek külföldre, de legyen ez a jövő zenéje.

Most máson van a sor, hogy elkezdje külföldi kalandjait, s irjon is róla: czibere.blog.hu (ő a tesóm :)

Nem tudom hogy eltegyem-e a netről ezt a blogot, néha néhe még biztos idetéved valaki, remélem olyan is, aki vagy Hollandiában vagy valahol máhol önkéntesként valami hasznos dolgot merithet az irasaimbol.

Ennyi volt. Szép volt. Ideje máshoz kezdeni. Sziasztok.

Manapság már nagyon kevesen küldenek karácsonyi képeslapokat, egyre jobban kiszorítják a színes képeslapokat az emailes üdvözlések. Lehet hogy tévedek, mert én például sohasem küldtem képeslapot senkinek sem karácsonyra. Szóval nem én vagyok az irányadó példa. De ki mondta, hogy nem lehet az kreatív, aki emailt küld. söt lehet, hogy igazából az kreatív aki emailt küld, hisz képeslapot bárki tud venni és felcímezni, de ilyet mint ez a kettö itt lent, na ehhez már kell a rafinéria:

1. Fénykép Marctól, holland fotográfus, kép Rotterdamban készült, litvánul pedig azért szerepelnek a jókívánságo,  mert Marc aktuális barátnöje a nála 16 évvel fiatalabb (sic!) Justina.

2. Festmény Domintól, aki néha fest, de sohasem megrendelésre, mert nála az a müvészet kiherélése. Domin vagy nagy képzelöerövel van megáldva és elképzelte a havas biciklit, vag ez egy friss festmény a múlt hétról, mert akkor állítólag Hollandiában is hó volt. Szerintem azt is tudom, hogy hol készült ez a festmény, szerintem domin ezt látja mikor kinéz az ablakon. De a hó már valszeg elolvadt, és gyanítom már a biciklit is elvitték - remélhetöleg a gazdája:)

Nos elég lúzer dolog így megkésve meghívni bárkit is a lakásavató partimra. Ami ugye holnap lesz, de ki tudja lehet hogy valaki még addig el fogja olvasni és kedvet is érez, hogy el"menjen egy vadidegen blogger srác házibulijára.

http://index.hu/kultur/klassz/2009/10/07/magyarorszag_a_hollandoke/

Ez a cikk pont jókor jött, most hogy így hazaköltöztem. Saját vélemény van, de most túl késő hozzá, szóval hamarosan 

Magyarország legnagyobb kulturális exportcikke a Sziget fesztivál. Na jó lehet, hogy lenne aki kótökedne a kulturális jelzóvel, de velük nem foglalkozunk. Persze lehet ez otthon sokaknek fel sem tünik, de innen kintröl pláne Hollandiából ez az elmúlt években egyre nyílvánvalóbbá válik.

Azért is jó expertcikk, mert az emberek helybe mennek érte, mint például az az !800 holland egy vonaton, akikról már korábban írtam. 

A hétvégén az egyik ismerösöm mesélte, hogy az egyik legnagyobb zenei rádió egy egész napon át a Szigetröl adta a müsort. Tegnap este pedig ezt videót találtam, ez a szép nagy feka ember (állami tv dolgozója :) elindolt a Szigetre, s mindez egy külön blokk volt az egyik közszolgálati adó müsorában. A videót a hollandul nem értöknek inkább csak lehalkítva, mert még nekem is feltünt, hogy ez a holland ritka csúnya egy nyelv, ha egy ilyen nagy suriname-ból elszármazott nigger nyomja.

Nehéz azt mondani, hogy ezek a dolgok csak Amszterdamban (vagy Hollandiában) történhetnek meg velem. Mert lehet máshol is megtörténhetne csak most ott nem vagyok. De azt látni kell, hogy itt nagyobb az ember szabadságfoka, s könnyebben is belevághat dolgokba, meg itt hagyják is.

De ez az egész Amszterdamban bármi megtörténhet dolog nem is tölem jön. A Paula mondta egyszer, pár hónappal azután, hogy Rotterdamból átköltözött Amszterdamba. Egyik nap azt mesélte, hogy elözö este gruppenszex volt pár ismerösével, igaz ö csak valami olasz sráccal dugott, de többen voltak az ágyban. Tanulság (szerinte) Amszterdamban bármi megtörténhet!

Tuti biztos, hogy nem a legizgalmasabbal kezdem, de akkor is elmesélem mert friss a sztori. Egy ideje benne vagyok egy holland - magyar üzleti klubban. Hogy mit csinálok ott, s hogyan kerültem oda, nos ez is egy olyan dolog, ami csak itt történhet meg, de most nem ez a lenyeg.

Szerdán hajózni mentünk, afféle networking a fedélzeten. Hollandiába könnyü mindenhova eljutni, ha van kocsid. Ha nincs kicsit nehezebb, de nem reménytelen csak idöben kell elindulni. Nos nekem ez általában feladja a leckét. Tavaly például kínomban már az autóút melleti füves szegélyen tekertem, csak hogy odaérjek idöben, mert benéztem a buszmenetrendet. Idén tanultam a dologból idöben elindultam, még arra is volt idöm, hogy hazaugorjak átöltözni. Buszra szálltam, 'megérkeztem, s épp gyalogoltam befele a Muiden nevü városkába, ahonna a hajó indult. Emlékezetböl dolgoztam az elején, de egy nagyobb keresztezödésben elöhúztam a kinyomtatott térképet, még bele se néztem, lelassított egy kocsi, s kiszólt belöle egy fickó, 'te is hajózni mész? Gyere szállj be' Bár sok hajó van a kikötöben, akár máshova is mehetett volna a fickó, de valamiért sejtettem, hogy egyfele megyünk. Rövid bemutatkozás, mondta a nevét, nekem meg olyan ismerösnek hangzott, kérdeztem vajon miért, aztán kiderült, hogy 2001 és 2004 között a pesti ING elnöke volt. Ja, az már más.

Szóval stoppolás nélkül felvett az ING volt elnöke, szerintem ilyen tényleg csak Hollandiában történhet az emberrel. Hmm...nem rossz sztori, de valamiért mégis a gruppenszexre szavazok. de az hátha mégis összejöhet máshol is ;)

Pár napja volt egy éve, hogy kirobbant a gazdasági világválság. Nevén nevezzük a gyereket, s beszélünk róla sajnáltatjuk magunkat. De mi is az hogy válság? Nem jut a tányérre hús, és csak krumplit eszünk krumplival? Nem tudjuk felfüteni a lakást. 

Na jó én könnyen beszélhetek innen Hollandiából, pedig itt is annyival esik a GDP mint Magyarországon, a különbság talán csak az, hogy itt van honann. A fizetések is csökkentek a cégnél, de van az a réteg, aki már annyira keveset keres, hogy az ö fizetésüket már nincs arcuk csökkenteni, na ebben vagyok én is.

Mégis, a pénzszüke az emberek jobbik oldalát hozza ki, ha nincs pénz, tényleg nem épül meg az, ami csak akkor épülne meg, ha a bank ad rá hitelt. Ha nincs annyi gáz okosabban fütünk, az ember okos, s mivel túlélésre játszik, sokáig lehet nála húzni a húrt.

S ha az emberekböl a válság talán a jobbik oldalukat hozza ki, akkor a hollandokból szinte biztos. Szívós nép és nem is hatja meg öket könnyen az ilyenfél összedölés, borulás.

Tisztán emlékszem, hogy tavaly összel épp mentem valahova az ebédszünetben, mikor egy  öreg fickóra lettem figyelmes, aki nagy vígan tekerte a bringát és jó hangosan fütyürészett. 'Ez most így válság idején?' gondoltam elöször, de kis idövel rá kellett jónnöm, miért ne, idö jó, bicikli gurul, a válság meg mondjon le. Különben is tavaly augusztustól decemberig, volt olyan hét, hogy minden nap nótt a fizetésem, forintban. Igaz Magyarország majdnem csödbe ment közben.

A válság fantáziát mozgat, itt Hollandiában minden arról szólt, hogy most akkor ki hogy helyezkedjen, hogy neki ebböl valami csurranjon, vagy legalább ne döljön be. Rotterdamban volt olyan kocsma, aki válság-áron adta a sört, igaz csak 10-esével lehetett venni, de akkor is. Egy tizes gyüjtöjegyet lehetett venni 18-euróért és azt lehetett leinni. Volt aki pólót kezdet nyomni, meg csomagolópapírt ilyen szövegekkel: akinek gazdag a fantáziája sohase lesz szegény. Mi az ha nem görbe túkóre.

De olvastam olyan jegyzetet is újságban, aki arról írt, hogy hogyan lop wc-papírt nyilvános helyeken, mindezt részletesen, nem kevésbé viccesen leírva, s azon okkal megmagyarázva, hogy ugye hát válság van, s ekkor a legkisebb kiadásokra kell a legjobban ügyelni. Cikk végén mondat mondja; bár ez a x.y újságíró fix heti jegyzetének a helye az újságban, bárkinek szívesen eladja egy hétre, mert ugye válság van.

A végére legyen itt a kedvencem, ami egy képslap de most valamiért nem tudom feltölteni, s már késö is van így csak holnap reggel lesz belóle valami. 

Ahhoz képest, hogy már lassan másfél éve dolgozom a reklámszakmában, vagy ahogy én szoktam fogalmazni a szórakoztatóiparban, a la showbusiness, nem igazán írtam róla sokat. Söt komolyabban utánanézve szinte semmit. Söt mióta reklámcégnél dolgozok blogot se írok olyan sürün. Hogy ez ok vagy okozat a fene tudja. De valószínü erröl a reklámszakma sötét oldala tehet.

Az közkeletü megállapítás, hogy az amszterdami rekláméletet a 3 F* uralja, azaz a Fun (Móka), Fame (Hírnév) Fortune (Vagyon). Nos az lehet, de a vagyonnal én még csak azért találkoztam mert félállásban pénzügyes vagyok, s mióta beállt az ún. válság hát fun sincs már annyi, mint régen. Emlékszem még csak az elsö hetem volt a cégnél, de már mentünk valami cégnyitóra, ingyenpaja, ingyenkaja, s még valami érdekes nö berángatott táncolni is. Hol vannak már ezek?

Most a sötét napok uralkodnak. Pár hete megkaptam egy helyettesítö pozíciót, s így végleg betelt a pohár, átálltam 12-es funkcióra. Reggel 9-re be a céghez, és este 9-ig az iroda küszöbét se léptem át jobbik esetben, de tarthatott ez tovább is, vagy esetleg bemehettem hamarabb, ha még volt valami extra meló.

Tudniillik most pitch üzemmódba kapcsolt a cég, új ügyfélre hajtunk, s a cég fele csak azon dolgozik, a másik fele meg próbálja a saját munkája mellett a másik feléét is megcsinálni. Hmm...Én állítom, hogy semmi bajom a sok melóval, de mikor már azt kell lejelenteni, hogy ki az aki nem ár rá dolgozni az elkövetkezö 2 hétvégén, nem azt, hogy esetleg ki érne rá. Vállat rántok és azt mondom nonszensz. A vezér körbeküldött egy emailt afféle csapatösztönzöként, mikor a szúnet félidejében elmondja az edzö a csapatnak a megindító beszédet, ök pedig egyszerüen csak megtáltosodnak. Az ö beszéde valahogy így hangott: Forget your personal life for the coming two weeks. No family, no friends. Eat Nikon. Sleep Nikon. Think Nikon. (Ja mert a Nikon az új ügyfél.)

Bár a kettö nem függ össze, de tegnap félhivatalosan felmondtam. Égyszerüen csak nem írom alá a következö szerzödést. Bár hivatalosan még várom az ö ajanlatukat, de nem hiszem hogy már meg tudnának gyözni. Az ajánlat valszeg csak annyi lesz, hogy még több meló, s persze nem az amit én igazán szeretnék, szóval rohadt sok meló, ugyanennyi fizuért, de ha szeretném lehet kevesebb is :)

A sötét oldal után, most már kezdem látni a fényt az alagút végén...

*Aki azt hiszi, hogy a 3F-et nem lehet lefordítani magyarra, nos az téved. Ez magyarul a 3 P. Pénz. Pina.Pálinka. Gondoljatok utána, és szerintem az sem véletlen, hogy a szavak sorrendje és felcserélödik.

2009 szeptember 5., szombat reggel 3/4 10. Itt ülök a szobámban éhesen, épp csak kikászálódva az ágyból, égö retinával és büdös szájjal, mert tegnap éjjel már nem igazán volt energiám sem kedvem fogat mosni. Szóval bárhogy is nézem nem egy ünnepélyes pillanat, pedig pont ma van négy éve, hogy kijöttem Hollandiába elöször. (Az elöszört csak azért biggyesztettem oda, mert ugye egyszer hazamentem, de aztán visszajöttem, szóval csak mentegetözés, hogy á mégse négy év az a négy év de mégis)

Nem is tudom, hogy ünnepelnem kell-e. Mit kell azon ünnepelni, hogy baszott gyorsan telik az idö. Bár azért erösen összkutyolódott a fejemben, hogy , mikor mi hol volt, s visszagondolva sok idönek tünik, amit Hollandiában töltöttem, de hogy négy év legyen, az valahogy nem fér a fejembe.

De az is lehet ha tegnap nem kérdezi meg a lakótársam apja (aki most épp itt van látogatóban), hogy mióta is vagyok Hollandiában. Szóval ha nem kérdezi meg, lehet eszembe se jut, vagy csak késöbb. Lehet akkor már mikor nem vagyok éhes, és fogat is mostam.

De most így reggel tízkor nem örülök ennek az egésznek, négy év sok, az az alsó tagozat, söt már majdnem az egyetem (szerencséseknek ugye az öt év). S ami leginkább zavar, hogy ez soha nem volt ilyen hosszú idöre tervezve, de aztán mindig meg-meg tolódott fél évekkel.

De mindezt lehet máshogy is nézni. A 4 szép szám. Több mint a három és kevesebb mint 5 (volt régen egy ilyen postabankos reklám, ahol négy ember énekelte, hogy miért is fasza, ha a kamat 3,5 %, ha jól emlékszem hasonló magasröptü indokokat használtak).

S, hogy lesz-e a négyböl öt? Aligha. Eddig és ne tovább. Van egy vonal, amit már nem kellene átlépni. Ahogy egy alkoholista meghúzza a vonalat a vodkásüvegen hogy ennél többet ma nem iszik, úgy húzom meg én a vonalat. Dönteni kell itt maradok vagy vissza haza. S fejben bár már eldöntöttem, hangosan, artikuláltan nehéz kimondani. Mert négy évet nehéz a hátad mögött hagyni...

Igen, ilyen cimet adni egyfelol ziccer, amit nem lehet kihagyni, de legalabb olyan sekelyes, de fene banja, hisz tenyleg ez fedi legjobban le az igazsagot.

Hir: 1800 holland egy bulivonaton ment Amszterdambol Budapestig.

En szemely szerint mar marciusban hallottam rola, de valszed otthon is bejart a kozvelemenyt, mert ket napja anyam emlitette a telefonban.

Mozgokepes beszamolo itt:

http://index.hu/video/2009/08/11/bulivonat_hozta_a_hollandokat_a_szigetre/

Ui. Pentektol mar en is Szigeten vagyok :) 

Nem megijed, a blog él csak alszik, de most felkel. Holnaptól újra friss jegyzet.

Éljen a nyár meg a sajtószabadság :)

 Ezzel a gyönyörü hirdetéssel múlt héten (vagy elötte még) találkoztam az egyik holland újságban. Nekem kell igazán hollandul tudni hozzá, hogy leessen az embernek mit akar mondani a hirdetés.  De azért a biztonság kedvéé'rt itt a fordítás: 'mert nem lehet mindig tudni, apunak mi tetszik'. Csak így lazán. Mert apunak apák napjára idén már nem nyakkandö kell hanem combfix. S hogy biztosra menj, vegél inkább vásárlási utalványt, aztán azt vesz belöle, ami neki tetszik.

Múlt péntek éjjel valami kiszúrta a biciklim hátsó kerekét. Persze mindig a hátsóval tórténik valami, hogy még véletlenül se tudjam megjavítani. Bár nem vagyok benne biztos, hogy az elsönek nekifognék egyáltalán.

Az állomás mögött hagytam a cangát, s csak hétfö reggel meló elött mentem érte. Mivel hétfönként zárva van a kedvenc szerelöm, aki mindig kötekszik velem, hogy miért megyek mindig késön a bicikliért, s azzal fenyeget, hogy kiteszi az utcára, mert nem fér a sok biciklitöl a mühelyben. Szóval ö zárva volt, így más szerelö után kellett néznem. Mivel Hollandiában minden nagyobb vasútállomáson van fizetös bicikliparkoló, s ahol ilyen létesítmény van ott van szerelö is.

Gondoltam nekem megteszi, bementem és egy olyan bácsi fogadott aki nem lesz attól csak boldog mert bement hozzá egy ügyfél. De mindegy is, mutattam neki mi a baj, cserébe ö adott nekem egy papírt, amin annyi állt, hogy délután 6kor mehetek a cangáért, s a javítás vagy 9,75 EUR vagy 17 attól függöen, hogy lyukasztja a gumit vagy cseréli - gondolom én.  (Egyszer egy amstelveeni bicikliszerelö megvágott 24 euróért, a blokkot azóta is örizgetem. 18 euró munkaköltség, 6 euró anyagköltség (az új belsö), s utána kiderült, hogy azért kaptam új belsot, mert akkora lyuk volt a régin, hogy azt már nem lehet befoldozni. Pesze én valami gigantikus hasadásra gondoltam, de a szabad szemmel alig látható, már-már mikroszkopikus lyuk volt az ami kifogott rajta.)

Este boldogan mentem a biciklimért remélve, hogy mégis csak a kisebb összeget kell fizetni, de másfelöl meg éltetett a tudat, hogy hazafele már nem metróval kell menni. Bementem, megkerestem a biciklit, majd a bácsi (ez már egy másik volt) azt mondta nekem 1,10 lesz. Mivel ez még a 9,75-nek is igen kis töredéke, rákérdeztem még egyszer, bár lehet csak simán fizetnem kellett volna és szaladnom, de másodjára is ugyanaz a válasz érkezett. Kifizettem, s bár közben mondott valamit még a bácsi, valami olyasmit, hogy hát ennyibe került a ragasztó. Igen ám de mi van a munkaköltséggel? Legutoljára a nádudvari bicikliszerelö a Szík oldalról javította meg a bringám, de lehet már az is 400-at kért, ráadást ö még alkoholista is.

Szóval válasz nincs a miértre, de nem is firtatom :)  

Ma délben csörög a telefon, egy bizonyos Károly nevü sráv hívott, de nem lepödtem meg, mert pár nappal elötte írt egy sms-t, én meg visszaírtam neki, hogy majd visszahívom, csak utána valahogy nem jött ki rá a lépés. De szerencsére srác jól csinálta és felhívott. Persze ö is az adóbevallás miatt. (mondtam már, hogy 40 euró a tarifám? :)

Az érdekes is csak az, hogy sehol se, ahol hirdetem magam (ez mondjuk úgy egészében a wiw), ott számot nem adok meg, így hozzá már a szájhagyomány útján jutottam el :)

Pár rutinkérdés, melyik év, mióta van itt, s hasonlók. Valami nem stimmelt, csak nem tudtam, hogy mi, vagy ahogy mondja, vagy amit mond, de valami miatt hibás volt a kép. Eddig üvegházakban dolgozott, különbözö vidékeken, már fél éve, s most már egy ideje Amszterdamban lakik. Aztán szépen lassan kiderült mi az ami szúrta a fülem. A hangja. Egyszerüen csak túl értelmes hangja volt, ahhoz hogy üvegházban dolgozzon. S igen igazam lett, mert közgazdász. Csak úgy gondolta, hogy kijön és itt elkezdi elölröl az egészet.

Megkérdezte én mivel foglalkozom, mondtam neki ugye reklámcég, Amszterdam, pénzügy és account executive. Erre azt mondta, hogy én nem úgy csinálom mint, mert ö 0-ról kezdte, kezdi itt kint. Persze ráhagytam, hisz nem tudhatja hogy én mióta vagyok itt, s honnan kezdtem, hova tartok. De azért elgondolkoztatott a dolog, hogy ha ö úgy gondolja 0-ról kezdi, akkor én anno hol kezdtem? Valahonnan mínusz százméterröl. Az önkéntesség, a kevés pénzböl megélés müvészete, a nem munkáért való harcolás, hanem a munkához való jogért (érthetöbben: munkavállalási engedély). Minden olyan dolog még a legelejéról, ami megnehezítette a boldogulásom, de megedzette a kitartásom.

Persze mindenki máshoz mér és viszonyít, de az ilyen találkozások, beszélgetések azért jók, mert megmutatják, hogy minenki más ponthoz viszonyít, s minden relatív.

De ha ö nulláról kezdte, én akkor mínusz 100-ról :)

Szar betegnek lenni, kényelmetlen, és még fáj is. Szúr, csíp, höemelkedik, és még a legkisebb dolgokat is tehernek érzi az ember, mint például bemenni a munkahelyre (ami mondjuk az én esetemben 35 perc biciklizés). De ugye van az az oldala is a betegségnek, hogy ilyenkor az embert ápolják, adnak a feje alá egy párnát, föznek neki finom levest, alhat nagyokat, plusz nem kell bemenni dolgozni (persze csak akkor ha nagyon beteg) vagy tartják a fejét ha hányna.

Viszont itt külföldön fordul a kocka, mert távol a család, meg az emberek nagyobb része, aki segíthet rajtam. Persze vannak itt is, mert Edina vett nekem gyógyszert, a lakótársaim'pedig betették a pizzám a sütóbe, és lábujjhegyen jártak, mikor elaludtam a kanapén a nappaliban, de senki sem föz nekem levest. A leves azért is hiányzik, mert szinte az az egyetlen meleg étel, amit most meg tudnék lenyelni, ugyanis most minden nyelés olyan mintha egy penge lenne a torkomba. Sajnos ma reggel így mar babapempöt ettem, de szigorúan gyümölcseset, mert egy brokkoli-máj-rizs pempövariáció még az én határomon is túlmegy.

Meg nem is vagyok jó beteg. Például türelmetlen vagyok, most eldöntöttem, hogy holnap estére megggyógyulok, mert holnap este moziba megyünk, és nem olvasom el a gyógyszerek használati utasítását sem, így csak a 3. szemnél vettem észre, hogy a tablettát nem lenyelni kell, hanem elszopogatni. De az elsö még így is müködött, de azóta meg már akkor sem használ ha szopogatom. Gondoltam, hogy orvoshoz kellene mennem, de mivel hétvége van az most kizárásos, és aszfaltbetyár létemre érvényes egészségügyi biztosításom már 2 éve nincs, csak a magyar TB-m terjesztettem ki európai szintre, ami állítólag nem ér sokat, csak annyit, hogy ha újra kellene éleszteni, azt még állná a biztosításom, de onnantól kezdve minden saját zsebre megy.

Ha mennék orvoshoz is csak Rotterdamban tudnék, mert papíron ugye én még ott lakok. De nem mennék vele sokra, mert a holland orvosok csak egy rövidített hippokratészi esküre esküdtek fel, ami szerint minden betegséget paracetamollal kell kezelni, s ha még mindig fáj akkor többet kell bevenni.

Egyszóval nem úgy terveztem az itteni életemet, hogy sokat legyek beteg, azt a pár napon mikor a munkahelyemen úgy tudják, hogy beteg vagyok, akkor is épp valamit csinálok valahol, bár igaz a legutóbbi alkalommal, mikor úgy kamuztam be hogy beteg vagyok, hogy már közben Magyarországon voltam, éreztem itt már rezeg a léc.

Nos ha lassan is de gyógyulok, de még így betegen is megcsináltam egy magyar srác adóbevallását (ha érdekel a tarifám 35 euró :), éjjel blogbejegyzést írok, s délután még komolyan foglalkoztatott a dolog, hogy bemenjek a városba, az egyik volt kollegám búcsúztató kocsmázására, de végül maradtam itthon a seggemen. Nos ezek se normális dolgok, de ebböl ne gyógyítson ki senki se.

Csak a mandulagyulladásomból.

Mindig kellemes érzés biciklisként a bedugult gépkocsisorok mellett elhaladni, ad egy olyan az érzést az embernek, hogy na ugye már megérte, de tegnap reggel éreztem, hogy valami komolyabb forog kockán, mert irdatlan nagy dugó volt készülöben. Ahogy tekertem tovább láttam hogy le van zárva egy út, aztán meg még egy. Hirtelen egy pillanatra én is átkapcsoltam útvonaltervezöbe, hogy merre ha erre nem, de aztán láttam, hogy ez biciklisekre nem vonatkozik, miért is vonatkozna, ök kis helyen is elférnek :)

Nos, ahogy elértem a Damra (Amszterdam fötere), láttam, hogy egy huszáros vágással félbezárták az utat, se villamos, se autó, de ha egyenesen akartam volna tovább, akkor még biciklivel is kerülö.

A tér kordonnal körbezárva, minden sarkán valami tiszt, minden felzászlóva, háttérben katonazenekar (csak egy tipp), a kordonon túl meg az a pár lézengö ember csak találgatta mire fel ez az egész, vagy lehet hogy tudták, csak nem lehetett igazán érdekes, mert tényleg csak lézengtek. Néhányan megálltak elkattintani pár képet, páran szidták a polgármester anyját a telefonba, de a többség nyugodtan türte a felfordulást', s minden ment a maga rendjén, csak úgy katonásan...

(Ez az egész bejegyzés arról akart szólni, hogy hiába vágták félbe Amszterdamot közlekedésileg, az emberek nem anyáztak együttesen - vagy csak nem hallatszódott ki az autóbol - ha nem emberségesen türték. A szerk.)  :)

Szük két hónapos kihagyás után újra itt. Oka volt, hogy nem írtam: leginkább technikai. Valamikor április közepén hirtelen felindulásból hazaugrottam Magyarországra pár napra, s már a visszafele úton, ahogy felszálltam a visszafele tartó vonatra (mármint visszafele Bécsig, aztán meg repülögép). Nos hát vagy 15 perce ülhetettem a vonaton, mikor öcsém felhívott, 'szasz tesó, de a 'laptopod tápkábelje itthon maradt'. Kisebb ledöbbenés, de magamat és öt is azzal nyugtattam, hogy sebaj három hét múlva újból jovök, addig meg kibírom számítógép nélkül is. Persze ö nem hitte, s neki lett igaza.

Így néha elhoztam a céges gépem, de mivel azon nincs ékezetes betü, hát arról nem írtam bejegyzést, nem akartam súlyosbítani az amúgy is vesszö és helyesírási hibáktól hemzsegö bejegyzéseimet ;)

Nos három hét el, újból haza, igaz egy hirtelen elhatározásból (ilyen forrófejü lennék?) pár nappal hamarabb. 2 hét otthon majd megint itt, egy hét visszarázódás a holland mindennapokba, s most már itt vagyok a blogon is. Juhé!!

Újabb hét, újabb esélyek, s talán most már le is írom öket itt a blogon is....

Vannak mondatok, amelyek sohasem hagyjak, sohasem fogják elhagyni az ember száját. Nos például kérdéseket kínaiul például sohasem fogok feltenni, valószínü még azt sem, hogy 'Hány éves vagy?' - mert mire megértené, akár egy évvel öregebb is lehet :)

De leszükítve azokra a nyelvekre, amiket beszélek, akkor sem lehetséges minden. és itt még arra sem gondolok, hogy vannak kérdések, amiket bizonyos embereknek nem tehetek fel, például sohasem fogom megkérdezni a Kate Nash-t, hogy jön-e velem táncolni. Mert ezt kérdést feltehetem másnak.

Nos nem húzván tovább a feszültséget, sohasem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom kérdezni, hogy szia ti kerestek modelleket. Félreértés ne essék, egészséges énképpel rendelkezem, de azért reálissal ;). Nos de mivel Hollandiában lehetséges, s talán a határok is máshol vannak, nos ebbe is beleszaladtam már.

Az ilyen úgy müködik, hogy a bemegyek a fodrászatba, és megkérdezem, hogy: Sziasztok, kerestek modelleket?. Hogy mégis enyhítsem a kérdés áltál okozott konkrasztot, mindig hozzáteszem, hogy a diákokaitoknak. S van amikor azt mondják igen. Akkor én örülök, mert abban a fodrászatban amúgy 30 euróért vágnák le a hajam (igaz akkor jobban ;)

De egy egészséges csere érdekében átadom a búrám a diák játszóterének, hogy élje ki magát rajta. Szerencsére eddig még nem sült el rosszul, mert inkább keveset vágnak mint sokat. Egy szóval mindenki jól jár, de én még jobban, mert arra az egy órára modell lehetek ;)

Nos kérdés pedig biztos akad, s talán olyan is, amit fel is tehetek, például azt, hogy: 'Elnézést de itt keresnek fókaidomárokat?'